Az epilepszia olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek során az agyban elektromos túlműködés jön létre, ennek következtében pedig változatos tüneteket produkáló elektromos kisülések és kisülési hullámok alakulnak ki. A betegség a hazai lakosság 0,5-1 százalékát érinti. Akkor beszélünk epilepsziáról, ha a rohamok minimum 24 óra múlva újra jelentkeznek. Ha a tünetek kiváltó oka ismert és megszüntethető, akkor tüneti epilepsziáról beszélhetünk. A rohamokat kiválthatja többek között valamilyen fertőzés, agyi sérülés, agyi infarktus, vagy magas lázzal járó betegség, de epilepsziát okozhat az alkohol, a gyógyszermegvonás, fejlődési rendellenesség vagy a központi idegrendszer gyulladása is. A betegség oka lehet genetikai hiba is, és akár ismeretlen eredetű is lehet.
Hogyan lehet felismerni, melyek a jellegzetes tünetei?
Az epilepszia tüneteit a roham „típusa” is meghatározza. A legjellemzőbb rohamfajta a nyelvharapással, eszméletvesztéssel, légzési zavarral járó, egész testet érintő tónusos rángatózás, azaz a nagyroham, amely indulhat akár a kezek, ujjak rángásával, a szem egy irányba való fixálásával vagy a beszéd elakadásával. A tünetek lehetnek enyhébbek is, mint például az elrévedés vagy a felső végtagok összehúzódása, de epilepszia állhat az átmeneti zavartság, tudatvesztés, lelassult beszéd vagy a szorongás mögött is.
Hogyan diagnosztizálható és kezelhető?
Az epilepsziát neurológus diagnosztizálja laborvizsgálattal, neurológiai és fizikális vizsgálattal, EEG és MRI vizsgálatok segítségével. Pontosabb kép kapható a roham alatt készített vizsgálatoknak és magának a rohamnak a megfigyelésével. Szerencsére a betegek nagy százalékánál hatásos a gyógyszeres kezelés, mellyel megelőzhetők, így elkerülhetők a rohamok. Bizonyos esetekben szükség lehet több gyógyszer egyidejű szedésére is, akinél pedig ez a megoldás nem hoz eredményt a betegség kezelésében, ott szükség lehet idegsebészeti beavatkozásra.
Mit tegyünk a beteggel epilepsziás roham esetén?
Ha görcsös rohamot tapasztalunk valakinél, a legfontosabb, hogy biztonságba helyezzük és próbáljuk megakadályozni a súlyosabb sérüléseket. A rángatózó beteg szájába nem szabad belenyúlni, mert könnyedén megharaphatja az ujjunkat, a beteget pedig az izomsérülés elkerülése miatt nem szabad lefogni. Ha tudjuk, fektessük stabil oldalfekvésbe, és várjuk meg, míg a roham lecsendesedik. Ha a roham nagyjából 5 perc után sem múlik, vagy egy órán belül ismét visszatér, mindenképp orvost kell hívni!