Magyarország több mint száz éve nevel ki tehetséges orvosokat, vegyészeket, biokémikusokat, gyógyszerészeket, akik korszakos és úttörő felfedezéseikkel hozzájárultak ahhoz, hogy a legtöbb betegség kezelhető legyen. Hihetetlen, de a méltán világhírű magyar gyógyítás szinte egyidős az államalapítással, igaz, őseink eleinte elsősorban a szent kutakat és a gyógynövényeket hívták segítségül egy-egy panasz kezelésére. Az 1800-as évek vége, az 1900-as évek eleje valóságos áttörést hozott a gyógyítás és a gyógyszergyártás világában. Ekkor kezdtek kialakulni azok a gyártási technológiák, amelyek lehetővé tették, hogy az újonnan felfedezett gyógyszereket jó minőségben és jelentős mennyiségben lehessen előállítani, így minden korábbinál több ember számára vált elérhetővé a gyógyulást.

A modern magyar gyógyszeripar története tehát egészen a XX. század elejére nyúlik vissza, amikor hazánk kiváló, nemzetközileg is elismert gyógyszerésze, a hazai gyógyszeripar megteremtője, Richter Gedeon 1907-ben Kőbányán megalapította az első hazai gyógyszergyárat. Az ezt követő években további két, a mai napig működő gyógyszergyár alapjait is lerakták. 1910-ben két vegyész, Wolf Emil és Kereszty György megalakította az Alka Vegyészeti a gyárat, későbbi nevén a Chinoint. 1913-ban Budapesten egy másik újító, vállalkozó szellemű kiváló gyógyszerész, Balla Sándor a svájci dr. Albert Wanderrel közösen megalapította a Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyárat, mely elődje volt a mai Egis gyógyszergyárnak.

Magyarország az elsők között kapcsolódott be a gyógyszergyártásba, és vált néhány évtized alatt gyógyszergyártó nagyhatalommá, rövid időn belül világszerte kivívta az orvosok és betegek elismerését, hiszen tudták, hogy bízhatnak a magyar készítmények hatékonyságában, kiváló minőségében. Ez utóbbihoz jelentősen hozzájárult, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet már 1927-ben bevezette az egységes szempontok szerint gyógyszerellenőrzést.  Az 1920-as évekre kapacitását tekintve a hazai gyógyszergyártás már világviszonylatban a hatodik helyen állt, a 40-es évek elején pedig már mintegy 40 gyógyszergyárból kerültek ki a gyógyító készítmények. Az első világháborút követően tehát jelentős fejlődést láttunk: a két világháború között 64 gyógyszergyár működött hazánkban, majd 1948-ban megtörtént az ágazat teljes államosítása. Ennek ellenére az iparág az ötvenes években majd az ezt követő 3 évtizedben is magas hozzáadott szellemi értéket képviselt, piacképes termékei a KGST országokban és azon kívül is eljutottak a betegekhez.

A rendszerváltást követően, a piac liberalizálása után a nagyvállalatokat privatizálták, és egyben új vállalkozásokként a hazai gyógyszergyártás második generációja is létrejött, megalakult a hazai gyógyszergyártói kis -és középvállalati kör. Ismét nemzetgazdasági kulcsszerep jutott az iparágnak, mely, egyike volt a kevés privatizációs sikertörténeteknek, amelyek során a külföldi tőke a hazai szakértelemre, technológiára építve nemzetközi piacokra történő gyártást hozott és fejlesztett az országba. Az így megújult magyarországi gyógyszeripar képviseletére 1990-ban, idén éppen 30 éve alakult a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége, melynek 32 tagja között 18 magyarországi gyógyszergyárat tartunk nyilván. A jelen magyar gyógyszeripar méltó őrzője a majdnem másfél évszázados hagyományoknak, a hazai betegek ellátása mellett világszerte csaknem 100 országba jutnak el gyógyító készítményei emberek tízmilliói számára hozva gyógyulást.

További információ a Magyar Gyógyszerről:
www.magyosz.org